A gyümölcs, ami robban a szádban, és az alvilágba kerülsz miatta

Rubinszín magvait egészen nagy munka kinyerni a rekeszes bogyótermésből, de ez az erőfeszítés aztán bőven megtérül. Lássuk, mit tudunk a mitikus gyümölcsről!

Militarista nevét a franciáktól kapta, világszerte két másik etimológiai magyarázata van a gránátalma (grenadin) nevének. Egyrészt a latin „granatus”-ból eredeztethető, ami magvasat jelent, másrészt a granadai alma elnevezést az angolok ragasztották rá, a dél-spanyol városra utalva. A gránátalma vallásos és mitológiai szimbólum is, „almaságából” kifolyólag még a bűnbeesés miatt is elővették: Perszephonénak, a teremtés görög istennőjének azért kellett visszatérni Hádészhoz az Alvilágba, mert evett néhány szem gránátalmát és aki alvilági étekből eszik, az sosem tartozhat már az élők közé.

Kettévágni egy ékszeresdobozt — minden amit tudni akartál a gránátalmáról

Irántól Pécsig

Európa déli részén és a Közel-Keleten őshonos, de nem ritka, hogy északabbra is megterem, ahogy azt például tavaly nyáron hallottuk egy pécsi kertből. A gránátalma egészen speciális gyümölcs, amit nem tudunk csak úgy elmajszolni, kézben fogva harapni.

Ahhoz, hogy ezt a kis „ékszeresdobozt” megfejtsük és ehessünk a kincseiből, mindenképp fel kell vágni egy késsel, és millió fajta módszerrel ígérik, hogy gyors és „vérmentes” lesz a procedúra. A vér alatt persze a gyümölcs élénkbordó levét értik, ami szeret céklaléként mindenhol megjelenni a konyhában. Nincs kétség: nyomot hagy maga után.

Szupergyümölcs a javából

Szezonja, amikor már megjelenik a zöldségeseknél is az éppen a késő őszi-téli időszakra tehető, ami két okból is szerencsés: egyrészt vitaminokat, antioxidánsokat, flavonoidokat hoz a sötét, szürke évszakokba, másrészt megédesíti és fűszerezi is az ételeket, amennyiben úgy döntünk, nemcsak magában fogyasztjuk, hanem mediterrán módra ételekhez is felhasználjuk, de erről egy kicsit később.

Az olívához hasonlóan, a gránátalmacserjék és -fák akár száz évig is élhetnek és onthatják magukból a gyönyörű és ízletes mirtuszvirágú gyümölcsöt. 5-10 méteresre nőnek és csodás látványt nyújtanak élénk piros, nagyra nőtt, kemény külsejű almáikkal.

A fák akár száz évig is élhetnek

613 mag és ugyanennyi szerencse

613 — a zsidó tanok szerint minden alma ennyi magot tartalmaz, ezzel utalva a 613 mitzvah-ra (parancsolatra). A helyzet az, hogy még sosem számoltuk le a gránátalma kis cseppecskéit, de élünk a gyanúperrel, hogy ez egy szép legenda.

Sok kultúrában tartják a termékenység (és a szerencse) szimbólumának.

A frissen házasodott menyasszony házánál szokás a mediterráneumban a jó szerencse érdekében földhöz vágni a gránátalmát, és minél több magot ad ki magából, annál termékenyebb lesz az ara. A görögök ezt a szeánszot újévkor is megteszik: a bejárati ajtóhoz vágott gránátalmával. Minél több mag gurul ki, annál jobb lesz a új esztendő.

Tequila Sunrise hummusszal

Felhasználását tekintve ugye adott a nyersen fogyasztás: ügyes pucolás után érdemes tálba tenni és akár kiskanállal habzsolni — édes-savanykás cseppecskéi mindenkinek tetszeni fognak, aki kedveli a fanyar bogyós gyümölcsöket.

Gyümölcssalátákban kiváló egyensúlyt teremt az édesebb, rostos társakkal, mint az ananász vagy a mangó például. A bárkultúrában használatos gránátalma-készítmény a grenadine szirup, ami például a Tequila Sunrise vagy a Shirley Temple elengedhetetlen komponense, de margaritákhoz is jól jön az önmagában nagyon édes szirup. A Közel-Keleten a gránátalma melaszt használják édességek, sütemények ízesítésére.

Viszont fűszerként is funkcionálnak a koleszterin-mentes kis magocskák és Indiában például anardana néven porítva is használják, savanykásság elérése érdekében. Kicsit hasonlít így a szumákra, vagyis a cserszömörce őrleményre, amit például az izraeli konyhában találunk meg sok receptben.

A Rós ha-sána, vagyis a zsinagógai újév nagyon sok receptjében találkozunk a gránátalmával, de amióta világszinten egyre trendszerűbb a közel-keleti konyha, szerencsére mindenkinek lehetősége nyílik a gyümölcs sokrétű felhasználásának megtapasztalására.

Nincs az a libanoni, iráni, izraeli, szír ételbár, ahol ne használnák.

Vegyük például a grántátalmaszirupban fürdőző csirkés egytálételt, a sült, tahinivel kent egész karfiolt, aminek nagyon jól áll a koriander és a gránátalmaszórás. A szír paprikakrémhez, vagyis a muhammarához is jó kiegészítő, ahogy hummuszt is szuper, ha egy kis gránátalmával megszórunk. Sőt, nincs az a húsos vagy húsmentes saláta, amihez ne passzolna. Yotam Ottolenghi izraeli születésű brit séf nagy favoritja természetesen, ezért kreatív receptjeiben sokszor találkozunk vele. Ne féljünk használni!

Forrásunk volt.

Ha tetszett ez a cikk, nézd meg legújabb videóinkat is, a legfrissebb tartalmainkért pedig lájkolj minket a Facebookon, és kövess az Instagramon, a Viberen, a TikTokon vagy a YouTube-on!


ismerj meg még több izgalmas alapanyagot:

Hozzászólások (0)

Címlapról ajánljuk

További cikkek